Párizs első találkozásunkkor jégesővel várt. Azon az ólomszürke januári délutánon a heves széllökések és a szűnni nem akaró eső elől a föld mélyén kerestünk menedéket. Legalább fellebbent a fátyol a párizsi nők karcsúságának egyik titkáról: a párizsi metró kusza hálózatában ismeretlen a mozgólépcső. Amikorra előbukkantunk a szűk csigalépcsőkkel tűzdelt labirintusból, már alig vonszoltam magam a Champs Elysées-n.
Talán ez az oka, hogy Ladurée szentélyébe érve már leginkább csak egy ágyra vágytam, a narancsvirágos macaront majszolva elmaradt a katartikus élmény. Túl édesnek éreztem, pedig egyébként szemrebbenés nélkül tüntetek el émelyítően cukros arab vagy török édességeket.
Nincs más lehetőség, kénytelen leszek egy újabb próbát tenni. Addig is a már bevált recept szerint sütök néhány tepsinyi macaront...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése