Temetők

„Aszerint, hogy egy-egy nép hagyományos hiedelemrendszerében a víz, a föld, a levegő, vagy a tűz foglal el kiemelt helyet, annak megfelelően gondoskodnak az elhunyt földi maradványairól.” (Kunt Ernő)

Néha szeretek régi temetőkben bóklászni. A mi falunkban öt is van. Na, nem azért, mintha itt úgy hullanának az emberek mint a legyek, de 855 év hosszú idő (és ez a terület már a neolitikum óta folyamatosan lakott, különböző kultúrák - lengyeli, badeni, hatvani, halomsíros, urnamezős - urnáit, sírjait tárták már fel itt). A középkor utáni legrégebbi az erődtemplom falain belüli – I. (Szent) László törvénye szerint a középkorban a templom mellé kellett temetkezni.

Mária Terézia 1777. évi pátense a temetők távolabbi elhelyezését írta elő, így a következő három a Templom-hegyen áll. Magaslaton állva és keletre tájolva (ahogyan régen mindig is, csakúgy mint a templomok), hogy a halott arcát a felkelő Nap felé lehessen fordítani.

Az idő múlását a sírjelek, a sírfeliratok, sírversek változása is mutatja.