Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2010. 11. 18.

Novemberi tavasz

Még az első fagyok előtt bemenekítettem az udvarról a fagyérzékeny növényeimet a verandára, csak egy-két ványatag muskátli maradt kint, amiket nem akartam átteleltetni. Túlélték a fagyokat és ebben a novemberi melegben virágozni kezdtek.


Nem emlékszem rá, hogy valaha is volt novemberben a szabadban virító muskátlim, de arra sem, hogy novemberben ne kellett volna minden nap fűteni.

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

17 évvel ezelőtt Anyukám 70. születésnapját készültünk megünnepelni. Szombat volt, másnap advent első vasárnapja.... és az ablakládákban még virítottak a muskátlik. Ki kell tenni a karácsonyi kopogtatót és a koszorút, de hogy néz ki, hogy még az ablakokban kint vannak a nyári virágok? Lehordtam őket gyorsan a pincébe, helyettük kiraktam a téli-díszes ládákat. Ettől függetlenül hétágra sütött a nap, nem fűtöttünk. A gyerekek a mai napig emlegetik.

Garffyka írta...

Szépen virágik a muskátlid; vidám szín az őszben.
Ilyen hosszan kitolódó meleg őszre nem emlékszem, igaz, gyerekkoromban, Erdélyben valahogy szabályosabbak voltak az évszakok. Vagy csupán a minden megszépítő messzeség sugallja :)

Zuzuka írta...

kutyatej virágok nyílnak a telken:)
nagyon jó ez az őszi tavasz, bárcsak sokáig tartana!