Ma van virágvasárnap és ez kezdi meg a tavaszi ünnepkört. Elnevezése abból adódik, hogy Jeruzsálembe a szamárháton érkező Jézus lába elé az ünneplő tömeg pálmaágakat szórt. Ennek emlékére ezen a napon - mivel nálunk nincs pálma - barkát szentelnek a templomokban. A pap ezzel a szentelt barkával végzi a következő évben a hamvazószerdai szertartást.
A barkaszentelés ugyan eredetileg egyházi szokás, azonban a szentelt barkát régen felhasználták rontás ellen, gyógyításra, villámlás elhárítására. A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak. A földbe is leszúrták, hogy onnan elűzze a férgeket. Főzetével borogatták a lázas betegeket.
Virágvasárnaphoz kötődik a kiszehajtás szokása, amikor a lányok egy menyecskeruhába öltöztetett szalmabábut vittek végig a falun, majd a határba érve levetkőztették, és a folyóba dobták vagy elégették. Ezzel szimbolikusan megszabadították a falut a téltől, minden bajtól, betegségtől.
A barkaszentelés ugyan eredetileg egyházi szokás, azonban a szentelt barkát régen felhasználták rontás ellen, gyógyításra, villámlás elhárítására. A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak. A földbe is leszúrták, hogy onnan elűzze a férgeket. Főzetével borogatták a lázas betegeket.
Virágvasárnaphoz kötődik a kiszehajtás szokása, amikor a lányok egy menyecskeruhába öltöztetett szalmabábut vittek végig a falun, majd a határba érve levetkőztették, és a folyóba dobták vagy elégették. Ezzel szimbolikusan megszabadították a falut a téltől, minden bajtól, betegségtől.
"Haj ki, kisze, haj, gyöjj be, sódar, gyöjj!
Haj ki, kisze, kiszőke, gyöjj be, sódar, gömbőce!
Az a Szabó Margit ojjan híres asszony,
ruhát kértünk tőle, a kiszére adott."
Haj ki, kisze, kiszőke, gyöjj be, sódar, gömbőce!
Az a Szabó Margit ojjan híres asszony,
ruhát kértünk tőle, a kiszére adott."
A kiszehajtás után következett a villőzés: a termékenységet segítő eljárás. A leányok feldíszített (felszalagozott, esetleg kifújt tojással díszített) fűzfaágakkal jártak házról házra, a villőfa mérete és díszítése szinte falvanként változott. Az ággal megütögették a fiatal lányokat -„Mind menjetek férjhez!” szavak kíséretében.
Forrás: Magyar Néprajz VII/3.
6 megjegyzés:
Szia, épp az előbb írtam az ibolyás bejegyzésedhez. Nagyon tetszik az oldalad, ez a bejegyzésed pedig különösen kedves - ha nem haragszol átmásolnék belőle - hogy majd a lányaim is tudják később, hogy nálunk, palócoknál hogy és mint volt szokás régen :)
Egy "örökölt" palóc :)
Köszönöm szépen! :))
Használd egészséggel! :)
Ha érdekel a régi palóc élet, akkor a népszokások, palóc és palóc konyha kategóriák alatt is találsz bejegyzéseket.
Szeretem az ilyen bejegyzéseidet is, jó, hogy van, aki mindezt összefoglalja, leírja...
Nahát, én is gondolkodtam, hogy írok ezekről a szokásokról, de annyira jól leírtad, hogy inkább csak belinkelem a bejegyzésedet nálam. Ugye, nem baj?
Köszönöm, Napmátka! :)Bár ezek a bejegyzések "palóc szemszögből" készülnek, azért sok az egyezés más tájegységekkel is.
Minyike, már miért lenne baj?! örülök, ha tetszett! :)
Megjegyzés küldése