Hosszú évekig messzi tájakról ábrándoztam. Mára már elfogadtam Simone Weil gondolatát: "Meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk."A Börzsöny lábánál bújik meg kis palóc falum.Itt van az én Provence-om. Palócprovence...

2009. 03. 05.

Ízek a múltból


Edith indította el útjára körkérdéses felhívását: "Írjatok olyan ételekről, amiket gyerekkorotokban szoktatok enni, amiket esetleg már elfelejtettetek (mostanig), amiket még most is készíti valaki számotokra, amiket megtanultatok ti is elkészíteni, de akár olyan ételekről is, amiket bár elkészítesz, mégsem ugyanolyanok, mint annak idején!"

Kislánykoromban soha nem készült rólam olyan kép, amin főztem - se játékból, se a valóságban. Ez nem csoda, hiszen egyáltalában nem érdekelt az étel és az evés (bezzeg most!), így a főzés se.



Kimondottan rosszevő gyerek voltam. Azonban a mai napig elkísér néhány olyan íz, amit nem felejtek, de nem is tudok reprodukálni (azokról az ételekről, amiket a mai napig készítek, olvashattatok a Gyerekkori ízek sorozatomban). Talán pont azért is olyan kedvesek ezek az ízek, mert már elérhetetlenek, csak az emlékük maradt.

Elsőnek arlói Dédim molnárkalácsát említeném, mindig ezzel várt minket, amikor nyaranta meglátogattuk. A mai napig előttem van, ahogy a sütővasat bedugja a sparhelt tüzébe. A tűz ellenére hűvös volt a kis konyha, szinte most is érzem a sülő kalács illatát, ami keveredik a döngölt sárpadló szagával. A sütővas csodás mintákat nyomott a tésztába, azóta sem ettem ehhez foghatót.

A görhe szintén a nyári rokonlátogatáshoz kötődik, de ez már Hódoscsépányon sült. Kukoricalisztből (vagy talán darából?!), tojással készült könnyű, édes sütemény a görhe, nagyon szerettem.

A következő kedvencem a krumplis derelye, aminek nem a tésztája, hanem a tölteléke volt krumplis. Különösen újramelegítve, kicsit megpirítva szerettem. Ezt már többször próbáltam elkészíteni, de valahogy soha nem lett olyan, mint amikor péntekenként otthon készült a núdlival, krumplilángossal, házilag gyúrt tésztával együtt.

Ahol kislánykoromban laktam, a szomszédasszonyunknak volt egy sváb bejárónője (ez a 60-as években több volt, mint érdekes), aki pazar diós mézescsókot készített és mindig kaptam belőle. Sajnos, a receptet nem volt hajlandó elárulni, féltékenyen őrizte, magával vitte a sírba. Talán ezért is van, hogy én minden receptemet megosztom másokkal.

Eszembe jutott még egy felejthetetlen íz - és ez is édesség - egy cukrász mignonjai. Az általános iskolai farsangra a szülői munkaközösség mindig Tőle vásárolta a mignonokat. Nagy kedvencem ez a fajta sütemény, de azóta sem ettem olyan finomat, mint akkoriban.


14 megjegyzés:

duende írta...

:)

Milyen édes az a kislány a képen... :))

Érdekes... éppen tervben van egy gondoltsorom, ami hasonlatos a tieidhez. :)
Nagymamám babos tésztája kapcsán. Holnap azt főzök, meglátjuk, lesz-e olyan íze. Biztosn nem, mert az ételben annak a lelke is benne van, aki készítette. :)

Renata Kalman írta...

Nagyon aranyos volt a kis Palócprovence! :)

mignon: rózsaszín, fehér, barna...
ez és az isler, meg a gesztenyepüré voltak kislánykoromban a cukrászdák általam legrajongottabb édességei...

Palócprovence írta...

:)) Köszönöm Mindkettőtöknek.

Teljesen igazad van Duende, a készítő lelke befolyásolja az ételt :))

erős ildikó írta...

Jó ez a régi kép nagyon! És jó volt olvasni az írásodat.
Engem az a bizonyos krumplis derelye érdekelne, remélem, valamikor bemutatod!

Nadine írta...

A mignont leszámítva még csak nem is hallottam ezekről az ételekről, igaz, én Óbudán nőttem fel, két főzni nemigen tudó szülő gyermekeként. De a cukrászsüteményt a mai napig szeretem, igaz, elvétve találni olyan cukrászdát, ahol nem aromákból "sütnek". Nemrég bukkantam egy ilyenre, hátha érdekel valakit, a XII. kerületben, a Maros utcában. Én ilyen finom Eszterházy-tortát még életemben nem ettem, és a kávéba is igazi vert tejszínhabot adnak!

Palócprovence írta...

Köszönöm Napmátka! :)
A krumplis derelye tervben van...

Palócprovence írta...

Nadine, én is tudok ajánlani egy fantasztikus cukrászdát - ha esetleg egyszer Vácon kirándulnál - a Desszert Szalont (több blogon írtak róla). Már a látvány miatt is megéri elmenni, az ízekről már nem is beszélve!
Mignon az nincs, de pazar a kínálat, lehetetlen ellenállni...

Nadine írta...

Köszi, ha arra vetődnék, feltétlenül felkeresem!:)

Renata Kalman írta...

Melyik részen van a cukrászda? Nem mintha arra járnék a közeljövőben, csak mint egykori váci gimis érdekelne hol nyílt... Gondolom az én időmben még nem volt. A Lottó-ra emlékszem a Nagyállomáshoz közel, az olyan retro cuki volt.

Palócprovence írta...

A Köztársaság utcában nyílt és tényleg, gimis korodban még nem volt ott. :))
Gyalogosan legegyszerűbb a Március 15. tér felől megközelíteni, hiszen abból nyílik ez az utca (a Pesti úttal szemben). A tér sarkán is van egy cukrászda, de ez nem az, hanem tovább kell menni kb. 100 métert az utcában.

sedith írta...

Köszönöm, hogy te is időt szakítottál ennek leírására. Én sem hallottam szinte egyik ételedről sem, bár diós csókot, mignont ettem. Tudom, ez nem volt az a bizonyos...:)

Palócprovence írta...

Talán azért nem hallottál róluk, mert a molnárkalács, a kukoricagörhe és a krumplis derelye palóc étel, a mézes diós csók pedig sváb.

m.k. írta...

tettem fel egy Suhajda féle mignon-receptet, amelyet 1976-ban, nyolcadikban háztartástan órán készitettünk, s utána még évekig otthon. 3o év után most elkészitettem. www.vajdasaginoiezmegaz.blogspot.com

Palócprovence írta...

Megnézem, köszi! :)